Ursula Wills-jones, Időseprők

Ursula Wills-Jones, The Time-Sweepers című novellájának magyar nyelvű fordítása
View more...
   EMBED

Share

Preview only show first 6 pages with water mark for full document please download

Transcript

„Nem a világ rohan, hanem az emberek.” Ursula Wills –Jones Az idő-seprők Valószínűleg még nem hallottál az idő-seprőkről. Ők azok az emberek, akik összeseprik mindazt az időt, ami elveszett vagy amit valaki elvesztegetett. Habár nem láthatod őket, ha az állomáson várakozol és a szemed sarkából észreveszel valakit, aki a padod körül takarít fel, az akár egy idő-seprő is lehet. Ha találkozol velük, könnyen felismerheted kicsi, kékes alakjukat, elszánt arckifejezésüket, amint egy seprűt és egy felmosórongyot szorongatva dolgoznak. A férfiak munkaruhát viselnek, a nők pedig divatjamúlt tweed-szoknyát, fejükön sálat. Az idő-seprők mindenhol ott vannak, ahol az idő elvesztődik vagy elpocsékolódik. Mindig van néhány az állomásokon és legalább egy minden orvosi rendelőben. A férfinak, aki oly’ soká várta hogy eljegyezze a barátnőjét, hogy közben megszürkült a haja, valószínűleg megvan a saját idő-seprője, aki mindenhová követi őt. A nő, aki harmincöt gyűlöletes évet töltött el egy ingatlanügynökségnél egy virágüzlet megnyitásáról álmodozva, arra készteti a szomszéd időseprőt, hogy sóhajtva hozzon egy nagyobb szemétlapátot. Habár a munkájuk alantas, nem kell sajnálni az idő-seprőket: bár sohasem betegek, nem aggódnak amiatt, hogy pályát tévesztettek és emellett kitűnő munkakörülményeik vannak, nem tudni, hogy mit tesznek a szabadidejükben. Kiélvezik a hivatalos munkaszüneti napokat, ezért ilyenkor úgy tűnik, sokkal több időnk van, mint álltalában. Amikor januárban visszatérnek a munkájukhoz szembe kell nézniük az ünnepek alatt felgyűlt töméntelen mennyiségű elveszett, elvesztegetett és eldobott idővel. Nagyjából három hétre van szükség, hogy behozzák a lemaradást, ezért érezzük úgy, hogy a január mindig hosszabb, mint a többi hónap. Habár az idő-seprők mindig is léteztek, a modern élet már olyan magas koncentrációban termeli az elvesztegetett időt, hogy helyenként kénytelenek voltak iparosítani a műveleteiket a szemetes-emberekéhez hasonló speciális tömörítő gépjárművek vásárlásával. Ezeket a legnagyobb gyűjtőpontokban használják, a bötönökben és a bevásárló központokban; két olyan helyszínen, ahol az elpazarolt idő áradata még a legelszántabb dolgozókat is az elsodródás veszélyével fenyegeti. Hogyha szóba elegyednél egy idő-seprővel, akkor bizony nagyon érdekes dolgot mondana neked: a kiélvezett idő sosem elvesztegetett. Egy hatalmas, tántorgó unalommal teli irodában takarítva az idő-seprő gondolkodás nélkül elhalad a nő mellett, aki nyaralási katalógust olvas az íróasztala alatt, elmerülve a tropikus tengerpartok fényképeinek tanulmányozásában. A következő asztalt is figyelmen kívül hagyja, ahol egy férfi kedvtelve mereng el azon, hogy hogyan nézhet ki az anyósa meztelenül, ám megáll a következő íróasztalnál, ahol egy fiatalember gyűlölködve számlál meg minden percet, órát. Valószínűleg elgondolkodtál azon, hogy mi történik az elpocsékolt idővel, miután feltakarították. Nos, nem kell aggódnod, mivel az idő-seprők lelkes újrahasznosítók. Az időt összegyűjtik, majd hatalmas tartályokba csomagolják, azután elszállítják a liverpooli kikötőbe, hogy ott hajóra rakják és Indiába vigyék. Ott, egy poros ipari telepen valahol Bombay közelében, kitisztítják, rendezik és oszályozzák. Legmérgezőbb és legfertőzöttebb idő –a sikertelen béketárgyalások maradványai, jogtalan bebörtönzések és igazán mérgező házasságok –javát egy helyre gyűjtik és elégetik egy tartályban egy használaton kívüli katonai bázis alatt. Még két vagy három évszázadnak kell eltelnie ahhoz, hogy teljesen lebomoljon és újra veszélytelenné váljon. A többi időt –ami csupa olyan dologból áll, mint az unalmas gyűlések, elfelejtett találkozók, lekésett buszok és rossz esték a színházban –megtisztítják és visszateszik a hajóra, ami elszállítja a Guangzhou ipari export feldolgozó területére. Itt összepréselődik és osztályozódik, majd további elosztásra vár. Nagyjából húsz százalék egyenesen a export feldolgozó terület gyáraiba kerül, amiknek a termelékenységi aránya a világon a legnagyobb. A negyedét a kínai kormány vásárolja meg vaskos dollárok fejében. Tíz százalékot a legkoncentráltabb rétegből eladnak egy kaliforniai kriogenika labornak. Újabb húsz százalékot diszkréten árulnak bizonyos gazdag magánügyfeleknek, leginkább öreg, tehetős férfiaknak, akik szép és fiatal hölgyekkel házasodtak össze. Ám az idő-seprők mindezt nem a pénz miatt csinálják. A befolyó összegből fizetik ki a munkálatokat, beleértve a törlőrongyokat, a szemetes zsákokat, a munkaruhákat és a szállítás költségeit. A maradékot pedig jótékony célra használják fel. Senki, aki egy kis extra időt kap, nem kell kitöltsön semmiféle nyomtatványt vagy kérvényt. Sőt, egyáltalán nincsen tudatában annak, hogy valamiféle segélyt utalnak ki számára. Egyike a megajándékozottaknak egy rongyos és túlhajszolt tudós egy Novosibirsken kívül eső, omladozó, nyilvános laboratóriumból, aki később feltalálja a malária elleni védőoltást. Egy másik egy Nairobi nyomornegyedében lakó prostituált, aki tizenhét gyermeket nevel és aki –annak ellenére, hogy már húsz éve van a szakmában –sosem betegedik meg. A harmadik egy szűk torontói lakásban élő indiai taxi-sofőr, aki amellett, hogy pénzt küld beteg feleségének és gyerekeinek, ír és művét később a század legnagyobb regényeként fogják számon tartani. Azonban az idő-seprők adományára kijelöltek nem mind emberek. Nagyjából negyven mérföldre Timbuktutól egy homokba temetődött középkori mecset körülbelül évtizedenkét részesül ellátásban és valahol az Égei-tenger fenekén egy trójai erkély csodálatos módon konzerválódott az iszapban. Ugyancsak az idő-seprők ajándékoztak egy kis extra idő egy mexikói templomnak és őriztek meg egy sötét-korszakból származó kincs-szállítmányt a Galway-mocsárban. Természetesen egy bizonyos mennyiségű időt tartalékolnak vészhelyzetekre is, kicsikre és nagyokra egyaránt. Ezt ejtőernyővel érkezik a célterületekre az igazán kétségbeejtő helyzetekben és már könnytített meg béke kötéseket, változtatott meg csatákat, illetve számtalan apának segített idejében elérni a szülőszobába. Az idő-seprők természetüknél fogva tiszták és rendezettek. Azt remélik, hogy az emberek majd többet gondolkodnak mielőtt eldobják maguktól ezt az értékes árucikket, ám nem feltételezik, hogy ez a közeljövőben bekövetkezik. Nincs semmiféle tanulság ebben a történetben. Csak arról van szó, hogy ha az időd eldobását tervezgeted, kérlek emlékezz –valakinek össze kell szednie.